I. Piaci feltételekkel működő kereskedelmi banki lehetőségek.
A kérdés annyira triviálisnak látszik, hogy megválaszolásához nincs szükség hosszas tépelődésre. Velem egykorú olvasók bizonyára még emlékeznek egy múlt századi reklámra: „Cipőt a cipőboltból”. Természetesen pénzt a bankoktól szokás szerezni. Ezért vannak, ez az egyik legfontosabb funkciójuk. Ezzel kétségtelenül egyet kell értenünk.
Adódik azonban néhány kérdés:
- Melyik banktól?
- Milyen feltételekkel?
- Mennyiért?
- Kizárólag kereskedelmi banki forrásokra számíthatunk, vagy léteznek ennél kedvezőbb lehetőségek is?
Ezekre már nem is olyan könnyű választ találni, hiszen:
- Magyarországon 472 (!) üzleti bank, pénz és hitelintézet, illetve olyan pénzügyi vállalkozás tevékenykedik, akik közvetlen, vagy közvetett formában hitelkihelyezéssel foglalkozik.
- Mindegyike saját feltételrendszer alapján nyújt hiteleket
- Az ár meghatározása függ a terméktől, a piac árszabályozó hatásaitól, az érvényben lévő jegybanki alapkamatoktól, egyéb banki járulékos költségektől, valamint vállalkozásunk banki kockázati minősítésétől.
Abban egészen biztos vagyok, hogy szinte képtelenség valamennyi hazánkban működő pénzintézet termékeit bemutatni, egymással összevetni, és ennek alapján kiválasztani a számunkra legkedvezőbbet. Arról nem is beszélve, hogy heteket tölthetnénk el az elemzések értelmezésével. A végén ugyanott tartanánk, hogy valójában fogalmunk sem lenne, melyik bankot lenne érdemes választanunk.
Egyes hitelközvetítők, (a regisztrált ügynökök száma Magyarországon 22.618) akik megpróbálnak kísérletet tenni, - természetesen a teljesség igénye nélkül - valamilyen összehasonlító adatközlésre, általában az első 8-10 piacvezető bank adatait mutatják be. A gond ezzel az, hogy általában ún. „standard” termékekre vonatkoznak az összehasonlítások. Ezért az egyes konstrukciók között lényegi különbségek alig fedezhetők fel.
Így nem marad más, mint a reklámok által keltett érzelmi hatásokra, vagy a „van egy bejáratott banki kapcsolatom, aki majd elintézi” típusú, - kézzelfogható előnyt nem jelentő, ám olykor igen költséges - személyes ajánlásokra alapozva meghozni a döntést.
Javaslat:
Mielőtt időt és pénzt áldoznánk arra, hogy megtaláljuk a vállalkozásunk számára legideálisabb megoldást, célszerű a tájékozódást a számlavezető bankunknál kezdeni.
Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Számlavezető bankunk rendelkezik a legtöbb információval vállalkozásunk működéséről, adottságairól, üzleti kapcsolatairól, fizetőképességéről.
A bankszámla forgalom utal a pénzáramlásra (cash flow), cégünk likviditására. Amennyiben van „személyi bankár”, akkor a személyes kapcsolatok alakulása, az ún „szubjektív profil” nagy mértékben hozzájárulhat a vállalkozásunkról, a vállalkozás vezetőjéről kialakítható pozitív kép megrajzolásához. Ez az a „bizalmi tőke” ami nélkül szinte elképzelhetetlen a tartós, korrekt bankkapcsolat. Csak ez eredményezheti azt, hogy saját bankunktól optimális feltételekkel jussunk finanszírozási lehetőségekhez. Ahhoz, hogy ezeket a szempontokat figyelembe lehessen venni, legalább 2 éves működésre van szükség.
Észrevétel:
A kereskedelmi bankok ajánlatai között nagyon kevés az olyan termék, vagy szolgáltatás, amely kifejezetten a mikró - vállalkozások számára jelentenének kedvező megoldásokat. Az esetek túlnyomó többségében a felajánlott konstrukciók likviditási jellegű problémák kezelésére – forgóeszköz finanszírozás, vagy folyószámla hitelkeret formában – adhatnak megoldást, többnyire ingatlan fedezet bevonása mellett. Ám ezeknél az induló mikró-vállalkozásoknál, többnyire nem ez jelenti a legnagyobb gondot. Sokkal inkább, hogy a vállalkozás számára a megfelelő technológiai, infrastrukturális, logisztikai, informatikai háttér nem megalapozott, ezért fejlesztésre szorul. Ezeknek a fejlesztéseknek, beruházásoknak kedvező hitelekkel történő finanszírozására a kereskedelmi bankok még nem rendelkeznek megfelelő ajánlatokkal. Ennek egyik oka, hogy a kezdő vállalkozások „kiemelten magas kockázatú” besorolást, minősítést kapnak. Különösen igaz ez az egyéni vállalkozásokra, illetve az egyéni cégekre.
A magas kockázatú minősítés egyben azt is jelenti, hogy a finanszírozó a magas kockázat ellensúlyozására egyrészt ún. kockázati kamattal növelt áron ad hitelt, másrészt olyan fedezeti elvárásokat fogalmaz meg, amelyek sok esetben messze meghaladják a mikró - vállalkozások lehetőségeit.
Annak ellenére, hogy az utóbbi időkben a kereskedelmi bankok figyelme mindjobban a mikró-vállalkozások felé fordult, sajnálatos módon ez a figyelem nem társult e vállalkozói réteg számára is optimálisnak mondható termékek megjelenésével.
Jelenleg az a helyzet, hogy a mikró-vállalkozások számára nyújtott kereskedelmi banki hitellehetőségek lényegesebben drágábbak annál, mint amit normális körülmények között még meg tudnak fizetni.
Komoly problémának érzem, hogy mivel a kereskedelmi bankok „hitel-kihelyezési kényszer” által motiváltak, - bevételük és profitjuk döntő részben e tevékenységből származik -, nem fordítanak kellő hangsúlyt vállalkozás üzleti elképzeléseinek, adottságainak vizsgálatára.
Megjelentek az ún. egyszerűsített hitelbírálati módszerek. Ennek kétségtelenül nagy előnye a gyorsaság, viszont nagy hátránya, hogy nem egyedi elbírálás alapján vizsgálják az adott vállalkozás üzleti célkitűzéseit, annak megvalósíthatóságát.
A jelzálog típusú vállalkozói hitelek könnyen hozzáférhetőek, a hosszú – akár 10,20,35 éves futamidő relatíve alacsony törlesztő részleteket is generálhat – viszont könnyen előfordulhat, hogy a rosszul átgondolt és minden üzleti tervezést nélkülöző vállalkozás már azelőtt csődbe megy, mielőtt hitelét visszafizette volna.
A következtetés egyszerűen levonható. A vállalkozás bukása magával sodorhatja a családi vállalkozás egyetlen, nehezen megszerzett vagyonát, az otthonát.
Ezzel nem azt szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a banki termékek rosszak. Ellenkezőleg adott esetben kifejezetten jó megoldások lehetnek.
Kizárólag arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy megfelelő üzleti stratégia és körültekintő üzleti tervezés nélkül semmiképpen ne bonyolódjunk bele még a legkedvezőbbnek tűnő hitelfelvételbe se!
Sajnos azt is csak kevesen tudják, hogy a kereskedelmi bankoknak a hitel „késedelmes visszafizetésére” vonatkozó tűrőképessége rendkívül alacsony. Általában 90 nap.
azt követően a hitelszerződés felbontására és a garanciaként, fedezetként felajánlott vagyoni elemek likvidálására kerül sor.
Mivel a bankok sok esetben a 90 napot meghaladó követeléseiket gyakran „értékesítik”, könnyen az a helyzet alakulhat ki, hogy a fedezetül felajánlott ingatlan nem a tényleges, ha úgy tetszik valós fedezeti értékén kerül beszámításra, hanem a tőke + késedelmi kamattal növelt követelési értéken.
A tőkére vetített késedelmi kamat napi elszámolású, ezért értelemszerűen belép a „kamatos kamat” hatás. Mi van akkor, ha az ingatlanunkat csak 1-2 év alatt tudják értékesíteni? Lehet, hogy miközben elvesztettük fejünk fölül a lakásunkat, aközben továbbra is jelentős összeggel tartozunk a hitelezőinknek? Erre még gondolni is rossz! Éppen ezért mindent el kell követni annak érdekében, ha már bekövetkezett a baj, akkor ne kezdjünk el bújócskázni, hanem azonnal forduljunk a hitelezőnkhöz , jelezzük a problémát és közösen találjunk megoldást. Az ilyen magatartással jó esélyünk van arra, hogy a válságból viszonylag „ép bőrrel” kilábalhatunk. Megoldásként szóba jöhet fizetési halasztás, átütemezés, a felajánlott fedezet saját hatáskörben és piaci feltételek alapján történő értékesítése.
Ezzel esetleg elkerülhetjük, hogy teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerüljünk! Jó esélyünk lehet arra, hogy részesei legyünk egy elfogadható megoldás kidolgozásának.
Lévai Péter
A nehéz helyzetben lévő mikró-vállalkozások
finanszírozási tanácsadója
