WebRiport Interjú: 2008.11.08
Lévai Péterrel az Unió KKv Vállalkozásfejlesztési Iroda ügyvezetőjével beszélgetünk a hazai vállalkozásokat súlyosan érintő gazdasági nehézségekről és a most kibontakozó gazdasági válságról.
Úgy tudjuk, hogy az iroda éppen azokkal foglalkozik, akiket a negatív gazdasági hatások, közvetlenül és drasztikusan érinthetnek.
WebRiport: Kik ők valójában?
Igen , valóban egy speciális helyzetben lévő vállalkozói réteggel állunk kapcsolatban.
Irodánk elsődlegesen a nehéz helyzetben lévő, tőke és forráshiányos kezdő (0-3 év közötti) mikró-vállalkozások indulásának elősegítésével , illetve a már működő mikró és kisvállalkozások, felzárkóztatásával foglalkozik.
Az évek óta zajló „Alapszintű Tanácsadási Program” keretében meghatározott feladatunk e vállalkozások felkészítése, alkalmassá tétele a támogatási források befogadására, illetve azok elnyerésére.
Ügyfeleink elsődlegesen a 10 főnél kisebb létszámú, valamint 200 millió forint alatti árbevétellel rendelkező egyéni, vagy társas vállalkozásokból kerülnek ki.
WR: Nagy általánosságban mindenki a KKv-król beszél és különféle programokat fogalmaz meg a részükre. Megfeledkezünk a mikro-vállalkozásokról. Valójában mekkora a súlyuk a foglalkoztatásban, illetve a hazai GDP-ben és van e kifejezetten nekik szóló program ?
A kérdés megválaszolásához elkerülhetetlen, hogy egy kicsit rávilágítsunk azokra a problémákra, amelyek a hazai mikró – és kisvállalkozásokat jellemzik, illetve érintik.
Elsőként érdemes lenne tisztázni, hogy mit is értünk azon, hogy Kkv. Elemzők, politikusok, amikor a vállalkozásokról általánosságban beszélnek, akkor használják a Kis és Középvállalkozások kifejezést.
Erre viszonylag könnyű választ találni, hiszen a Kis és Középvállalatok besorolásáról szóló 2004. évi XXXIV. Törvény egyértelmű definíciót ad.
A besorolást két szempont alapján határozza meg:
- Foglalkoztatottak száma
- Az éves árbevétel alapján
E szerint beszélünk:
Mikró-vállalkozásokról: 1-9 fő foglalkoztatott létszám 2 M Euro árbevétel
Kisvállalkozásokról: 10 – 49 foglalkoztatott 10 M Euro
Középvállalatról: 50 – 249 foglalkoztatott 50 M Euro
Nagyvállalatról: 250 - 50 M Euro – feletti
- Érdemes megvizsgálni a hazai vállalkozások összetételét. A legfrissebb 2008. július 31. KSH adatok szerint ma Magyarországon összesen 1.540 000 vállalkozás működik.
Ebből:
Mikró- vállalkozás: 1.500.000 ami az összes vállalakozások több, mint 97%-a
Kisvállalkozás: 34.000 2,2%
Középvállalat: 5 000 0,3%
Nagyvállalat 954 0,06%
Amikor azt halljuk, hogy a foglalkoztatottak 70% a versenyszférában talál magának munkát, akkor érdemes ezekre a számokra egy kicsit jobban odafigyelni, Ugyanis a most kibontakozó gazdasági válság egyik legbrutálisabb hatása itt jelentkezhet.
Az adatokból jól érzékelhető, hogy az összes hazai vállalkozásokon belül a mikró – és kisvállalkozások aránya 99,6% és akik számos nagyon súlyos problémával terheltek.
A teljesség igénye nélkül csak három nagyon fontos elemet emelnék ki.
Az egyik: A mikró-vállalkozások esetében egyes becslések szerint a kényszer, illetve az ún. szociális vállalkozások (önfoglalkoztatók) aránya 40-45% körülire tehető.
A másik: Ezeknek a mikró-vállalkozásoknak közös jellemzője a permanens tőke és forráshiány.
A harmadik elem:
Ma Magyarországon az aktív lakosság közel 30%-a folytat valamilyen vállalkozói tevékenységet. Ez az arány fejlett országokban mindössze 5 %!
Nálunk a normális gazdasági arányokhoz képest 3x4x5x több vállalkozás működik. Vagyis a belső piacunkhoz képest túl sokan vagyunk.
Hogy ez miként alakulhatott ki erről minden bizonnyal érdemes lenne szót váltani, de tartok tőle, hogy ez nagyon messzire vezetne.
Már pusztán csak ez a három tény is azt mutatja, hogy az előttünk álló krízis kezelése igen komoly összeszedettséget kíván meg a gazdasági szakemberektől éppúgy, mint a politikai elittől.
WR: Ezek után jogosan merül fel az a kérdés, hogy a hazai mikró és kisvállalkozások képesek-e önmaguktól, saját erőforrásaik mozgósításával a recesszióba zuhanó gazdaságot kirántani a kátyúból?
Megítélésem szerint erre a jelenlegi vállalkozások összetételében rejlő torz szerkezet alapján nem lesz képes. Legalábbis jelentős állami beavatkozás nélkül ez nem lehetséges.
Az előrejelzések egyértelműen azt mutatják, hogy ennek a vállalkozói szektornak egy igen jelentős része ( becslések szerint 30-40%-a nem lesz képes túlélni a gazdasági válságot, illetve az esetlegesen elhúzódó recessziót.
Elismerem, hogy ez így kimondva elég tragikusnak hangzik, de rögtön szeretném hozzátenni, hogy ez nem feltétlenül jelent rosszat a gazdaság élénkítése, növekedési pályára állítása szempontjából. Amennyiben a gazdasági válság hatására végbemegy egy ”tisztulási” folyamat, amelyben az életképtelen „kvázi” vállalkozások beszüntetik a tevékenységüket lényegesen kedvezőbb kép alakulhatna ki. Ez hatással lenne a működőképes vállalkozások versenyképességének a javulására, a minőségi szolgáltatók, szolgáltatások, termékek megjelenésére, hatással lehetne a belső piac élénkülésére, és a belső fogyasztásra is. Növekedne a megmaradó vállalkozások árbevétele és jövedelmezősége, hiszen fokozatosan piaci részesedésre tehetnek szert. Ennek közvetlen hatása lenne a munkahelyteremtésre, a foglalkoztatásra is.
Jelenleg az előttünk álló egyik legsúlyosabb probléma éppen itt fogalmazódik meg. Amennyiben a kényszer és szociális vállalkozások tömeges csődbejutása reális közelségbe került, ez egyben azt jelenti, hogy az eddigi 7%-os munkanélküliség igen rövid időn belül jelentősen emelkedhet.
A gond ennél némileg még árnyaltabb, mert ezeknek a vállalkozásoknak a zöme ún. családi vállalkozás, így nem csak egyetlen embert, hanem adott esetben egész családra kihathat.
A jelenlegi állami költségvetés feszessége már így is jelentősen túlterhelt a szociális kiadások terén, így komoly dilemmákat okoz a csődbement vállalkozásokból kikerülő, újonnan megjelenő munkanélküliek kezelése.
WR: Mit kellene tennünk?
Azt hiszem napjaink egyik legfontosabb kérdése éppen ez, és mind a gazdasági, mind a politikai elit lázasan keresi a megoldásokat. Nem véletlen, hogy a média az elmúlt hetekben szinte mással sem foglalkozott, mint ezekkel a kérdésekkel. Különféle hívószavakat hallhattunk:
- gazdaságélénkítő csomag
- adócsökkentés
- állami kiadások csökkentése
- erős, kicsi, hatékony szolgáltató állam kialakítása,
- államigazgatási reform
- szociális kiadások szerkezeti átalakítása…….a sor folytatható.
Ezek mindegyike együtt és külön-külön is rendkívül fontos. Egyet azonban nem szabad elhallgatni. Mégpedig azt, hogy a meghozandó intézkedések mögött társadalmi csoportok érdeksérelmei generálódnak.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy társadalmi kiegyezés, azaz közmegegyezés nélkül aligha leszünk képesek kimászni a válságból!
A megoldáskeresés közben nagyon fontosnak érezném, ha a közös gondolkodásunkat egy nagyon egyszerű filozófia hatná át: „Tedd amit tudsz, azzal amid van, ott ahol vagy…”
A hazai gazdasági problémák megoldására az egyik legkézenfekvőbb válasz a vállalkozásokat sújtó adóterhek csökkentése. Sokan egyértelműen azt gondolják, hogy ez az igazi gyógyír a bajainkra. Vállalkozóként én is érzem, hogy méltánytalanul magas az elvonás. Ilyen magas adóterhek mellett, egy recesszióba forduló gazdaságban elsődleges szempontként nem a munkahelyteremtés, vagy megőrzés, a beruházás – fejlesztés igénye kerül előtérbe, hanem a túlélési stratégiáké. Ez pedig még jobban elmélyítené a krízist.
Ugyanakkor szerintem azt is látni kell, hogy önmagában az adócsökkentés hatástalan eszköz lenne.
Erre két érvem is van:
Az egyik: Amennyiben az adócsökkentés mértéke összegszerűségében nem elég „ütős” ahhoz, hogy érdemben könnyítsen a vállalkozók terhein, akkor ezt csak annyit fog eredményezni, hogy az így keletkező többletjövedelmet a vállalkozók zsebre fogják tenni. Ugyanis egy kismértékű adócsökkentés annyi többletet nem fog generálni, hogy ezt érdemben fejlesztésre, munkahelyteremtésre lehetne fordítani.
Vegyünk egy példát:
Mondjuk egy mikró-vállalkozás mind a saját, mind a foglalkoztatottai számára nem a minimálbért, hanem ennek kétszeresét fizeti ki. Ennek a mai összege: 138.000 ft. A vállalkozást terhelő költség: 48.180 Ft. Tegyük fel, hogy az adócsökkentés mértéke 10%. Ez nagyjából azt jelenti, hogy évi 57.816 Ft többlet jövedelem marad a vállalkozó zsebében. Tételezzük fel, hogy saját magán kívül még 5 alkalmazottat foglalkoztat. Az így keletkező éves jövedelemtöbblet: 346.896 Ft. Ez nem kevés egy mikró-vállalkozás esetében, hiszen havi szinten a zsebében marad 28.908 Ft. Ebből meg lehet oldani egy törlesztő részletet, elő lehet fizetni egy új szolgáltatásra, de hogy ebből új munkahely és fejlesztés nem lesz az szinte biztos.
A másik: Ez pedig nem más, mint az adómorál. Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki boldogságban úszva mondott volna le javainak egy jelentős részéről, hogy azt a közjó javára ajánlja fel. Azt hiszem az emberi természet már csak ilyen. Olyan polgárral viszont már volt szerencsém szót váltani, aki teljességgel tisztában volt azzal, hogy munkájával, tudásával értéket, javakat állít elő, értékeket őriz meg és ad tovább, azaz teljesíti társadalomban betöltött szerepét. Azzal is tisztában van, hogy kötelességei vannak a közjóval szemben, hiszen egy társadalomban számtalan olyan feladat van, aminek a megoldása nem képzelhető el individuális szinten. Erre csak a közösség képes. Ezért hajlandó adót fizetni, de fenntartja magának azt a jogot, hogy ezekből a közjavakból ő is részesülhessen. Legyenek járható utak, valódi tudást közvetítő iskolák, modern kórházak, legyenek győztes sportolóink, ne kelljen szemlesütve szüleink szemébe nézni, ha a nyugdíjaikról esik szó, vagy ha társadalom elesettjeiről kell gondoskodni, akkor is elmondhassuk mi az egyetemes emberi kultúra szintjén vagyunk képesek működni.
Tartok tőle, hogy a gondolkodásmódunk megváltoztatásában nálunk bőven van mit cizellálni. Ha megkérdezzük a szociológusokat, vagy szociálpszichológusokat, akkor ők biztosan azt fogják erre válaszolni, hogy ez lehetséges, csak szükséges hozzá néhány emberöltő. Nem szeretnék türelmetlennek mutatkozni, de szerintem erre Magyarországnak nincs ennyi ideje.
WR: Ha abban a helyzetben lenne, hogy megkérdeznék az Ön véleményét, mit javasolna lehetséges megoldásként?
- Azt válaszolnám, hogy minden lehetséges eszközzel érjük el, hogy a versenyképes mikró – és kisvállalkozások képesek legyenek végre „jól lakni”. Ez így talán nem teljesen érthető, ezért egy kicsit kifejteném. Egyszerűen fogalmazva én úgy látom, hogy a mikró és kisvállalkozások tortája sokkal kisebb annál, mint ami a normális működőképességhez elégséges energiák újratermeléséhez szükségük lenne. Növelni kell a torta nagyságát. Bonyolultabb kifejezéssel élve növelni kell a piaci részesedésük arányát. Ehhez infrastruktúra, modernizáció, korszerű piac és vállalkozói ismeretek kellenek. Egyszóval fejlesztés, fejlesztés és megint csak fejlesztés. A tárgyi feltételrendszereket éppúgy, mint a humán erőforrásokat. Nem csak épületekre, modern gépekre, információs technológiákra, hanem innovációra képes új tudásokra is szükség van.
- Növelni kell az állami szerepvállalás szintjét ezekben a kérdésekben. Határozottan át kellene csoportosítani a 2007 – 2013 közötti időszak Európai Uniós forrásainak egy jelentős részét a mikró – és kisvállalkozások irányába.
E tekintetben a gazdasági kormányzat elég gyorsan felismerte a tennivalókat és úgy tűnik, hogy egy sor lépés megtételével igyekszik elébe menni a krízisnek.
A magam részéről úgy ítélem meg, hogy az egyik legfontosabb feladat a ténylegesen vállalkozói adottságokat mutató, reális üzleti elképzeléseket felmutatni tudó mikró – és kisvállalkozói szektor helyzetbe hozása, a támogatott források mind szélesebb körben történő elérhetőségének biztosításával.
Ez gyakorlatilag már évekkel ezelőtt meginduló finanszírozás programokat jelent, hiszen számos támogatott mikró hitel konstrukció segíti ezeket a vállalkozásokat. A kereskedelmi bankokat súlytó pénzügyi válság, most egyértelműen felértékeli ezeknek a jelentőségét. Számítani kell arra, hogy a mikró és kisvállalkozások hitelhez jutása a kereskedelmi bankok esetében jelentősen vissza esik. Egyrészt azért, mert megszigorítják a minősítési feltételeiket, másrészt nagymértékben megemelik a kockázati feláraikat, így a hitelek jelentős drágulásával kell szembenézniük a mikró-vállalkozásoknak.
Néhány támogatott konstrukció, ami viszonylag könnyen hozzáférhető a mikró és kisvállalkozások számára.
- Országos Mikró-hitel program: Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványokon keresztül elérhető
- Új Magyarország Mikróhitel Program, amelyet éppen az elmúlt hetekben alakítottak át, hogy igen kedvező feltételekkel segítse a kicsiket.
- Mikró-hitel Plussz, vagy az Új Magyarország Kisvállalkozói hitel az MFB két igen kedvező konstrukciója
- Ne feledkezzünk meg a Széchenyi Kártya 2 likviditást segítő hitelkeretéről se, amely ma már két éves futamidővel igényelhető.
- Legalább ilyen fontosak lehetnek a tervezett tőkebeviteli programok és állami garancia alapok, amelyek szintén jelentős lökést adhatnak mind az induló, mind a már működő vállalkozásoknak.
- Természetesen változatlanul elérhetőek lesznek a vissza nem térítendő támogatások, amelynek keretében 2009-től kiemelt fontossággal bírnak majd a munkahelymegőrző pályázati lehetőségek. Erre közel 1000 Mrd Ft értékű pályázati csomag elkülönítésére történik intézkedés.
Amint talán érzékelhető, a gazdaságélénkítő csomagok forrásoldalával nincs baj. Úgy tűnik, hogy erre van elegendő pénz.
Az már okozhat némi gondot, hogy a mikró vállalkozásoknak mekkora hányada képes ezeknek a forrásoknak a befogadására, hatékony működtetésére. Vajon a mikró-vállalkozások képesek e megfelelő innovatív üzleti stratégiák kidolgozására. Olyan üzleti tervek megvalósítására, amelyek alkalmasak a megfelelő növekedési pályára állítani ezeket a vállalkozásokat, reális célként fogalmazható meg a már meglévő munkahelyek megőrzése, illetve azok folyamatos fejlesztésére. Ezek ugyanis csak beruházásokkal érhetők el.
- A magam részéről nagyon szorgalmaznám a 2007 júliusában leállított GVOP 2.2.1 Alapszíntű Tanácsadási Programjának a visszaállítását.
A Regionális Vállalkozásfejlesztési Központok képesek voltak ennek a pályázati programnak a keretében olyan tanácsadói hálózatot működtetni, amely különböző szakmákban élenjáró szakembereket tudott megmozgatni annak érdekében, hogy ún. „tudásipari szolgáltatások” keretében segítsék a mikró-vállalkozások üzleti elképzeléseinek megvalósítását. Ennek az egész országra kiterjedő tanácsadási programnak köszönhetően több ezer mikró-vállalkozás jutott rendkívül kedvező támogatási lehetőségekhez.
Nekem az egyik legnagyobb „szívfájdalmam, hogy ez a program elsorvadni látszik. Komoly hibának tartom!
- Szeretném azonban jelezni, hogy a mikró – és kisvállalkozások előtt is „húzós” feladatok állnak. Jó néhány vonatkozásban jelentős szemléletváltozáson kell keresztül menniük.
Többek között:
- Képessé kell válniuk a különböző szintű együttműködések kialakítására. Olyan laza, vagy akár erős társulási formációkat létrehozni, ahol a külön -külön meglévő értékek (ismeretek, tudások) összeadódásából egységes piaci fellépés és piaci részesedés megszerzésére nyílik lehetőség
- A működőképesség megőrzéséhez nélkülözhetetlen a folyamatos piaci ismeretek bővítése, a gyorsan változó gazdasági környezethez való igazodás egyik feltétele az aktuális tudások megszerzése, frissítése.
- A mikró-vállalkozások egyik legnagyobb erőforrása a rugalmasság, a gyors reagálás képessége, illetve az alkalmazkodó képesség. Ehhez azonban életképes üzleti elképzelésekre, stratégiákra van szükség. Ma már reális üzleti tervezés nélkül képtelenség versenybe maradni. Ha a mikró-vállalkozás érzi, hogy az addigi fő tevékenysége stagnál, vagy a visszaesés várható, akkor egy a tudásához igazodó profilváltással, vagy profilbővítéssel tudjon a változásra reagálni.
Megítélésem szerint egy dolgot biztosan nem tehetünk: Nem dughatjuk a homokba a fejünket. Tartok tőle, ha így teszünk, akkor a gazdasági válság bele is döngöl bennünket.
Marad a másik út: Menni kell előre. Ha kell araszolva, ha kell fogcsikorgatva, de lépni kell előre. Visszafelé ugyanis nincsen út.
2009 minden bizonnyal az igazi gazdasági rendszerváltás éve lesz.
A hazai vállalkozások kemény kihívások előtt állnak. A rájuk nehezedő nyomás nem csökken, ezért az államnak minden lehetséges eszközrendszerével partnerré kell válnia abban, hogy a vállalkozások teljesíteni tudják a rájuk háruló feladataikat.
Ha így teszünk szinte biztos, hogy az elmúlt 80 év legnagyobb gazdasági válságából megerősödve kerülhetünk ki.
Winston Churchil elhíresült mondása jut eszembe:
„ A siker az, amikor megőrizzük lelkesedésünket, miközben egyik kudarcból a másikba bukdácsolunk.”
Egy kicsit fanyar az angol humor, de azt hiszem évszázados gazdasági tapasztalatokra épít:
A kudarcokat sikerek és fellendülések követik. Különösen akkor, ha konkrét és határozott lépéseket teszünk érte.
WR: Köszönjük a beszélgetést.
Én köszönöm a lehetőséget.